Így tévednek a jegybankok az általános egyensúllyal kapcsolatban

A légtornász csoport előre begyakorolta gyakorlatát, megtervezve, míg a gazdaságiszereplők egymástól függetlenül döntenek. Ennyiben nem jó a hasonlat, egyébként annyiban jó, hogy egy mozgó rendszerben a statikus egyensúlynak nincs jelentősége.

Mivel a gazdaság egy sokismeretlenes dinamikus rendszer, nem is vizsgálható a statika ismérvei alapján. A gazdaság mint rendszer, sokkal jobban vizsgálható egy légtornász csoport mozgásához, ahol minden időbeni változás egy előre koreografált másik mozgáshoz viszonyítható csak! Amennyiben ez a mozgáskoordináció akár időbeni, akár térbeli eltéréseket eredményez, a produkció kudarcossá válik. Azonban a gazdaság statikusságának következtében ez az eltérés tág határok között is működőképes, de ezek a határok nem végtelenek. Egyetlen fontos irány van, az értékteremtés feltétlen akarása, kikényszerítése, mert onnantól nincs ellentétes mozgásirány és a produkciót sem lehet továbbiakban elrontani. Nem bonyolult, csak az ellenérdekeltség sakál figuráit kell megfékezni, amennyire lehetséges.

Hamár makronómuskodunk, nem lehetne többet lefordítani? Szerintem is hülyeség a kibocsátási rés, egy nem megfigyelhető változó ( potenciális kibocsátás) az alapja, minden modellezésből kicsit más eredmény jön ki. De érdekelne, hogy ez az úr hogy indokolja, és nekem az eredeti cikk nem töltött be.